Az idei év azzal kezdődött, hogy egy rémült eb besétált Újpest polgármesterének kertjébe. Az eset kapcsán természetesen sok szó esett a szilveszter környékén egyébként is a figyelem középpontjában álló kóbor kutyusokról. Az ujpest.hu-n megkérdeztük olvasóinkat, mit tesznek akkor, ha kóbor kutyával találkoznak. A válaszadók mintegy 60 százaléka a helyes eljárást jelölte meg. Viszont még mindig csaknem 40 százalék azok aránya, akik semmit nem tesznek ilyenkor. Erre csak részben mentség, ha valaki fél a kutyáktól. Mi lehet az oka, hogy még mindig ilyen magas a vállrándítók száma? Erről kérdeztük dr. Bánhidy Johanna, újpesti állatorvost.

– Önökhöz visznek-e be utcán talált állatokat?
– Igen, hála Istennek érezhető, hogy egyre jobban benne van a köztudatban a mikrochip. Az emberek tudják, hogy ha találnak egy kóbor állatot, bevihetik az állatorvoshoz, mert rendelkezik leolvasóval. Gyakorlatilag két percen belül megtalálható bármely kutya gazdája. Sokan persze még mindig ódzkodnak a chip-től, de állítom, hogy annál jobb megoldás nincs. Nagyon sok happy end-es történetünk van. Ha a kutyán nincs azonosító, az se az állatnak, se a gazdájának nem jó.

– Mivel lehet megelőzni, hogy elvesszenek a házi kedvencek?
– Közismert, hogy a kan kutyák nagyrészt azért tűnnek el otthonról, mert megérzik a tüzelő szuka szagát. Ezen az ivartalanítás sokat segít. A gazdik persze nem szívesen szánják rá magukat. Bizton állíthatom, hogy a kutya semmiféle traumának nem fogja fel, ha ivartalanítják. Ugyanilyen fontos a már említett chip is. Az emberek sokan tartanak a kóbor kutyáktól, és vannak akik egyszerűen nem veszik a fáradságot, hogy odamenjenek egy elveszett állathoz és bevigyék a legközelebbi állatorvoshoz. Ezen például sokat segíthet, ha nyakörv van a kutyán. Megfigyelhető, hogy kétszer annyian mennek oda egy nyakörves kutyához, amelyről messziről látszik, hogy megszokta az embert, mint egy nyakörv nélkülihez.

– Változik-e az emberek hozzáállása?
– Nagyon lassan, de változik. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy az erre való nevelést már gyermekkorban el kell kezdeni. Hosszú folyamat, amíg az emberek fejében rögzül, hogy az ilyen esetekben mit kell tenni, és amíg rájönnek, hogy a segítségnyújtás nem jelent fáradságot. Hála Istennek elindult a társadalom gondolkodása ebbe az irányba. Egyre több az állatvédő szervezet is. Mindenesetre, ha már gyermekkorban így szocializálódik az ember, felnőtt korában tudatosabban áll hozzá a háziállatokhoz.